Emlékezzünk

Az Aeroplex búcsúztatója, elmondta Pusztai Péter.

Tisztelt Gyászoló Család, Barátok, Kollégák!

Megrendülten állunk itt Nemcsok Imre kollégánk, barátunk hamvai előtt és megpróbáljuk elfogadni az elfogadhatatlant, hogy íme, ismét elszaladt egy pillanat, egy emberi élet, kialudt a tűz.

Felejthetetlen kollégánk a Kijevi Polgári Légiközlekedési Egyetemen végzett. 1982-től dolgozott és szolgálta a repülést először a Malév, majd 1992-től az Aeroplex közösségében. Az Aeroplex-nél az Üzemeltető osztályon kezdett, mint Típusvezető mérnök, 1993-tól Ügyfélszolgálati vezetőként folytatta munkáját. Karrierjének következő állomásaként 1999-től Ügyfélszolgálati és Értékesítési Igazgató lett. Később Marketing Igazgató. Munkájának elismeréseként, egyúttal a tulajdonosok bizalmát is maga mögött érezve 2005. és 2007. között a Malév oldalon Műszaki Igazgatóként, az Aeroplex Kft.-ben Ügyvezető Igazgatóként irányította a Társaságot. 2007-től Üzletfejlesztési igazgató és Ügyvezető helyettes, 2010-től betegségéig ismét Ügyvezető igazgató. Ez utóbbi időszakra esett talán a Társaság legnagyobb próbatétele is, a Malév leállásának következtében lezajlott válságmenedzselési program, amellyel sikeresen átjuttatta vállalatunkat a krízisen.

Kedves Imre! Hosszú pályafutásod alkalmával példát mutattál hivatásszeretetből, áldozatos kötelességteljesítésből, tisztességes, becsületes emberi magatartásból, szakmai alázatból. Számtalan vezetői pozícióban bizonyítottad szakmai felkészültséged, szereteted, hiszen még a betegség éveit is velünk töltötted, mert tudtad szükségünk van Rád, és büszkén viselted az ezzel járó felelősséget és mi hálásak voltunk mindezért.

Sajnos gyarló emberekként sokszor elfelejtünk köszönetet mondani mindazért, amit kapunk, mert sokszor a mindennap forgatagában természetesnek véljük, de én most itt előttetek szeretnék köszönetet mondani Neked.

Hiányod azóta is nap mint nap áthatja a munkahelyi légkört, a kollégák szívből gyászolnak  és együtt érző részvéttel viseltetnek a család iránt. Már nem láthatunk és állíthatunk meg kérdéseinkkel, már sohasem nézhetsz ránk, de a szívünkben sohasem alszik ki a láng, mindig emlékezni fogunk Rád.

Várj ránk Imre, találkozunk, de addig is az égi karbantartó szervezetben irányítsd a kollégákat, ahogy itt is tetted.

Tisztelt Gyászolók!

Engedjék meg, hogy Reményik Sándor – Mi mindig búcsúzunk című versének néhány sorával zárjam:

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.                   Az álmainktól, melyek nem teljesültek,

Az éjtől reggel, a nappaltól este,                              A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A színektől, ha szürke por belepte,                           Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,                          Hidegen hagy az elhagyott táj,

A hangtól, mikor csendbe halkul el.                         Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

Minden szótól, mit kimondott a szánk,                     És mégis mondom nektek:

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,                  Valamitől mi mindig búcsúzunk

Isten Veled, kedves Imre!