Még kiskölyök voltam és csodálva néztem a fejem fölött elhúzó Malév gépeket, te már akkor a reptéren dolgoztál. Majd jó két évtizeddel később suta léptekkel lépkedtem a D porta repedezett betonján a hangár felé. Kicsit félve ,de annál nagyobb izgalommal léptem be az 1hangárba.Tátott szájjal bámultam azokat a kék farkú repülő masinákat. De a kezdeti félelmem hamar elillant, mert melléd állítottak be dolgozni. Egy jó kedélyű vidám ember mellé. A LESanyi mennyezet paneljeit csináltuk és egész nap a veled megtörtént repülős és reptéri történeteidet hallgattam. És utána még 11 évig dolgoztunk együtt. Örültem, hogy a barátod lehettem és ismerhettelek. Hiányozni fog a Malév tavon lévő közös peca és azok a kerti sütögetések nálunk. Csak most érzem igazán, hogy kevés volt. Tudom sokat küzdöttél, hogy itt maradhass velünk, de nem sikerült. Te mindent megtettél, de még is fáj, hogy elmentél. Könnyeimet nyelve mindig emlékezni fogok rád , a jó barátomra és kollégámra.
Nyugodj békében Géza bácsi!
Fekete János, 2014 április 16
Utolsó kommentek