                | Búcsú Pétertől „Látjátok, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Ismertük őt, a szívünkhöz közel állót. De nincs már.” Megszülettél 1983. augusztus 21-én és értelmetlenül meghaltál egy szomorú hajnalon. Bőven juthatott volna Neked még idő, de a sors nem így akarta. Jó Barát és Kolléga voltál! „Ilyen az ember. Egyedüli Példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél.” A munkában felkészült voltál, mint repülőgép-műszerész, amit felelősségteljesen végeztél. Érző és jószívű, megértő és rendkívül segítőkész voltál. „Akárki is volt ő, de fény volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt ajka, zengett fülünkbe hangja, szőtte álmát, mint milliók közt az egyetlen. Keresheted őt, nem leled, hiába, jövőben bárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki kedves mosolya.” Szerettünk és tiszteltünk. Humorod sokszor derített bennünket jókedvre. Sokat bolondoztál, de mi így szerettünk Téged. Előtted állt az egész élet, amit most kettétört az értelmetlen halál. „Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: Hol volt…., majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: Már nincs, csak volt …. És nem kelti föl se könny, se szó.” Petya! Isten veled Barátunk. Hiányozni fogsz nekünk. Emléked megőrizzük. |
Utolsó kommentek